Teljesen megváltozott a melegek recepciója a társadalomban, ami nem csoda, elvégre uniós csatlakozásunknak várható volt egy ilyen, fontos és pozitív hatása. Ugyanakkor nehezen magyarázható az, hogy a melegek önképében ez a pozitív változás nem, vagy csak kevéssé tükröződik. A meleg társadalom fragmentálódott, nem a közös érték és jogvédő magatartás került előtérbe, hanem a problematika kiüresedése. Ez a furcsa fordulat mindenképpen a kelet-európai társadalmi fejlődés kevéssé artikulált, az európai normáktól elütő jellegével magyarázható. A társadalom általában nem tud mit kezdeni önmagával és csak nehezen találja meg a válaszokat a saját európai identitásával kapcsolatban felmerülő kérdésekre (lásd a nacionalizmus előretörése, Unió-ellenesség, a szélsőjobboldali tendenciák előtérbekerülése). Miért éppen a meleg társadalomtól lenne elvárható, hogy pozitívan reagáljon az általános társadalmi válság jelentette problémákra. Ugyanakkor a melegek olyan kisebbségi – a többségnél mobilisabb – csoporthoz tartoznak, amely könnyebben találja fel magát az újszerű helyzetekben. A magyar meleg társadalom számos alakja települt ki nyugatra, Londonba, Párizsba, de főként Berlinbe – így korábbi hatásuk a hazai viszonyokra vagy megszűnt vagy meggyengült. A meleg csoportoknak az a gazdaságilag befolyásos köre pedig, mely Magyarországon maradt, létrehozta saját szubkultúráját, ebbe bezárkózott és negligálja a társadalmi folyamatokat. Készültek mélyinterjúk melegekkel, amelyek a fenti következtetéseket alátámasztják. Ugyanakkor ezekből az interjúkból az is kiderült, hogy azok a melegek, akik a leszakadó rétegekhez tartoznak, általában a jobboldali – a Fidesz – bűvkörében élnek, annak támogatói, annak dacára, hogy a párt ellenséges a meleg szubkultúrával szemben. Többen arra a veszélyre hívták fel a figyelmet, amit az erősödő magyar szélsőjobboldal a melegek számára jelent. Emlékeztettek arra, hogy milyen atrocitásokra került sor múlt évben a budapesti Gay Pride alkalmával, és hogy a Jobbik nevű, lényegében fasiszta csoportosulás, mely három képviselőt juttatott be az Európai Parlamentbe, már most kilátásba helyezte az idei Gay Pride-dal szembeni erőszakos fellépését. Ennek fényében eléggé érthetetlen, hogy a melegek passzívvá váltak és úgy viselkednek, mintha jogaikat semmi sem veszélyeztetné. A vita több résztvevője megerősítette: a Gyurcsány-kormány, miközben a látványpolitizálás jegyében kinevezett egyetlen meleg államtitkárt, következetesen megakadályozta meleg szakemberek kinevezését, kizárólag meleg identitásuk miatt. The society’s response toward gays has undergone a complete transformation. Indeed, this change, an important and positive effect of Hungary’s accession to the EU, was not unexpected. What is more difficult to explain is that this positive change is not mirrored in the self-image of the gays themselves. In the fragmented gay society, common values and the promotion of legal protections are becoming empty phrases. This strange phenomenon is characteristic of Eastern Europe, where social developments are poorly articulated and out of sync with European norms. As a rule, society does not know what to do with itself and has difficulty in dealing with the problems of its own European identity (for example, the advance of nationalism, anti-EU sentiments, the rise of far-right movements). Gay society is no exception – in such a context, one cannot expect gays to react positively to problems rooted in a broader social crisis. At the same time gays represent a minority that tends to be more mobile than the majority population and can adapt easier to new situations. Many leading figures of Hungary’s gay society have emigrated to the West – to London, to Paris, and most of all to Berlin – so their earlier influence on the situation in Hungary has diminished or disappeared. As for the gay segment of Hungary’s economically successful class, they have cocooned themselves in their own sub-culture, paying little attention to developments in the larger society. A series of interviews with gay persons point out that gays in Hungary whose economic situation is stagnant or declining generally support the parties of the Right, that is, Fidesz – even though Fidesz has been antagonistic to the gay sub-culture. The growing support for Hungary’s far-right poses a danger to gays. The debate recalled the atrocities that disrupted last year’s Gay Pride parade in Budapest, and that the (essentially fascist) Jobbik party, which in a recent election gained enough votes to send three representatives to the EU, has already signaled that opposition to this year’s Gay Pride could well be violent. In view of this situation it is difficult to understand why gays have become passive and act as though their rights are not under threat. Several participants concurred: the Gyurcsány government, even while pointing to the single token gay appointed as a State Secretary, consistently blocked the appointment of gay professionals to political office, solely because of their gay identity. 2009-06-29T16:00:00+02:00 29 Crisis or Opportunity? Gays in Hungarian Society