Felbomló szövetségek: Stratégiai ellentétek a közép- és kelet-európai országok között
2009.04.23 16:00Míg az uniós csatlakozást megelőzően, illetve a csatlakozási tárgyalások fázisában nagyfokú együttműködés jellemezte Közé-Európa országait, és ez a közös fellépés sokat segített abban, hogy helyzeti előnyhöz jussanak az integrációban, addig mára nem csak, hogy megszűnt e kapcsolatok jelentősége, a meglévő intézmények működése formalizálódott, de Közép-Európa államai ma mintha elsősorban egymást tartanák a legfőbb vetélytársnak.
Vitatott, hogy a kapcsolatok elhidegülésének az uniós verseny lenne az oka. Háromtípusú nézeteltérés jellemzi a viszonyokat. Van a magyar-szlovák kapcsolatokat elmérgesítő nacionalista vita, ami azonban nem érinti a lényeget. Létezik egyfajta aszimmetria a fejlődési fázisokban, ez már lényegesebb, és jól mutatja a magyar-szlovák vagy a magyar-román modellek közötti különbséget. Míg a szlovákok és románok végre tudták hajtani a társadalmi reformok számos elemét, addig a baloldal Magyarországon képtelen volt arra, hogy meggyőzze a társadalmat e lépések szükségszerűségéről.
A konfliktusok vagy elhidegülések okainak harmadik típusa az eltérő geopolitikai kitekintésekből és célokból fakad. Míg Lengyelország és Csehország határozott transzatlantista politikát folytat és felelősséggel viszonyul az Unió formálódó Oroszország-politikájához, addig a Gyurcsány-kabinet különalkukra törekedett Vlagyimir Putyinnal, negligálta az amerikai érdekeket és gyakorlatilag az országot egy olyan pályára állította, mely egyes elemeiben reprodukálta az egykori szovjet csatlósi viszonyokat.
A résztvevők messzemenően egyetértettek abban, hogy a Gyurcsány-kabinet felelőtlensége e téren egyértelmű, a liberálisoknak pedig nem volt elég erejük e folyamatba beavatkozni, bár a héttérben állandóan bírálták a magyar külpolitikai célokat. Göncz Kinga külügyminiszteri teljesítménye „maga volt a katasztrófa” – állapította meg a kerekasztal. Hozzá nem értése, operett-politizálása döntéshozói potenciállal ruházta fel a külügyminisztérium volt kádárista elemeit, amit Gyurcsány Ferenc kormányfő is támogatott. Ezek ténykedése nem csak lezüllesztette a minisztériumot, de – Gyurcsány elvárásainak megfelelően – Magyarország szövetségi rendszerével szembeni politizálást honosított meg a magyar külpolitikában.