A jelenlegi helyzetre elsősorban az jellemző, hogy a különböző irányzatok, melyek egymástól elkülönülve ajánlottak eddig a társadalomnak fejlődési modelleket, ma egymástól átvett értékeket és modelleket propagálnak, így a választók számára komoly probléma megkülönböztetni őket. Példaként épp a liberalizmust hozták fel többen, mely a 19. század elején még azt az egyenlőséget tartotta elsődleges értéknek, melyet aztán tőle a szocialista irányzat megörökölt. Csak ezt követően vált a liberalizmus alapértékévé a szabadság. Általános volt az a nézet, hogy természetes folyamattal állunk szemben, és ha a társadalmaknak nem kell súlyosabb válságokkal szembesülniük, akkor ez semmilyen kihívást sem jelent. Mindazonáltal fontos az ideológiák állandó elemzése és nem csak a vezető értelmiségiek körében, hanem azon a szinten is, melyben a közember mozog. Ugyanakkor, ha súlyosabb válság törne ki e társadalmakban, akkor a demokratikus alapideológiák – épp a bennük mutatkozó kereszthatás és csökkent identitás miatt – már nem elégítenék ki a tömegek igényeit. Egy ilyen helyzetben azok készséggel fordulnának a szélsőséges kínálatok felé. Ez történt Weimarban a 20. század elején. Hasonló a helyzet az úgynevezett „harmadik világban”, mely sorozatos válságait éli meg. Különösen a Bernard Lewis által leírt iszlám válságzónában épp ez a folyamat akadályozza a demokrácia exportját, illetve ad esélyt a szélsőséges, nacionalista-iszlamista eszméknek. Néhányan ugyanakkor kiemelték, nem kell a Közel-Keletig menni, elvégre Kelet-Európa társadalmaiban ugyanez a jelenség játszódik le. A szélsőséges pártok mindenütt megerősödtek, a nagy pártok ideológiai muníciója pedig kimerült. Eltűnőben vannak a liberális pártok, de a szociáldemokráciával is súlyos bajok vannak (Lengyelországban megszűnt, Magyarországon befolyása minimálissá vált.). A jobboldal pedig arra kényszerül, hogy egyre agresszívebb jelszavakat hirdessen. Csak idő kérdése, hogy megjelenjen ismét a baloldali radikalizmus is, a kommunizmus legklasszikusabb formájában. The debate organized by the Republikon Institute and the Friedrich Naumann Stiftung on the “loss of identity” of political ideologies established: the leading political ideologies, which up to now have proposed differing development models for society, are today borrowing values and models from each other, so that voters face great difficulties in differentiating the parties. As an example, it was cited liberalism: in the early 19th century, liberals considered equality as their key value. When this was later adopted by the socialists, the liberals gradually refocused on liberty as their defining value. These developments are entirely natural, and inasmuch as society is not facing any serious crisis, then they do not present a problem. It is necessary that these ideologies remain under continuous scrutiny – and not just by leading intellectuals, but also at the level of ordinary citizens. However, if these societies undergo serious crisis, then the basic democratic ideologies – precisely because of their cross-over tenets and blurred identities – may not be sufficient to meet the needs of the larger population. In such a situation, voters may well turn to the extremist ends of the spectrum, as occurred in the Weimar Republic in the early 20th century. The same phenomenon is the continuing crises faced by the so-called Third World, where – particularly in the Islamic crisis zone described by Bernard Lewis – it is precisely this situation which is preventing the successful export of democracy, and which is giving impetus to extremist, nationalist-Islamicist ideologies. We need not go as far as the Middle East, because the same situation holds true in East European societies. Extremist parties have gained strength everywhere, while the ideological influence of the mainstream parties has run out. Liberal parties are disappearing, and Social Democracy is in serious trouble (it has disappeared from Poland, while its influence in Hungary has waned to a minimum). The right-wing parties are not moderate in any of these countries: they are resorting to ever more aggressive slogans. It is a matter of time before left-wing radicalism reappears as well, taking the most classic form of Communism. 2009-05-12T16:00:00+02:00 27 Left-Leaning Right, Right-Leaning Left: Ideological Confusion and Fading European values